A címválasztás szándékosan provokatív, abban az értelemben, hogy semmilyen diéta nem vesz részt az ideges stressz “frontvonalán” vívott csatában.
A stressz mélyebb eredetű, ami akár jelentős életmódbeli változtatásokat is igényelhet; Időnként érdemes pszichológiai elemzéssel és terápiával foglalkozó szakembereket is bevonni, vagy akár – szakorvosi rendelvényre – speciális gyógyszerek (például szorongásoldók) alkalmazását igénybe venni.
Ez nem jelenti azt, hogy a túlzott és krónikus mentális stressz negatívan befolyásolhatja a hormonelválasztás egyensúlyát. Ebben az esetben nem endokrin patológiákról beszélünk, hanem parafiziológiai elváltozásokról – általában átmeneti, vagy mindenképpen megoldható, de nem lebecsülendő.
Más lenne a helyzet, ha figyelembe vesszük az oxidatív stresszt; ebben az esetben az étrend tápanyagtartalma, különösen a természetes antioxidánsokban és az enzimes prekurzorokban, lenne a leginkább figyelembe veendő tényező. Az ilyen célú étrendeket általában öregedésgátló diétáknak nevezik.
Miért vagyunk mindannyian stresszesek?
A krónikus stressz okait és hatásait elemezve láthatjuk, hogy bizonyos hangulatzavarok – esetenként tünetek, de gyakran valódi neurózisok – hogyan érintenek egyre több embert, egyre többször az életben, és sajnos egyre koraszülöttebb korban is. Ezek a neurózisok, amelyeket organikus tényezők is támogatnak – például a pszichotróp anyagokkal való visszaélés –, így világjárványgá váltak.
Összegezve egyes antropológusok beszámolóit, ez elsősorban annak tudható be, hogy az ember nem tud annyira pszichológiailag érni, mint intellektuális szinten – ez igaz mind evolúciós szinten, mind az egyén növekedésére. Ez a körülmény sokkal súlyosabb, mint amilyennek látszik.
Állatként az alapvető szükségletek kielégítése a túlélésünk alapja. Szinte minden élőlény esetében a táplálkozásra és a szaporodásra korlátozódnak. Az ember határozottan összetettebb, mert létszükségletei között vannak olyan elvont elemek is, mint az érzelmek, érzések, amelyek intenzívebbek a társaikkal való kapcsolatokban. Ebből arra lehet következtetni, hogy ha ezek az elsődleges szükségletek nem teljesülnek, agyunk a „helyzet gravitációjára” a stresszre jellemző hormonok és neurotranszmitterek felszabadításával reagál – innen erednek a depressziós, szorongásos tünetek stb.
A tudatosság és a logika érdekében tehát az alapvető stressz csökkentésére irányuló kísérletnek a kommunikáció és a pszicho-érzelmi érés javításából kell kiindulnia; A közösséggel való kapcsolatok javítása ezeken a koncepciókon kívül lehetetlen lenne, és ez a dolog lényege.
Az emberiség nem a feltaláló képességnek, hanem a kommunikációnak köszönhetően tette magát azzá, amihez érzelmi intelligencia vagy empátia – pszichológiai képesség – és nyelvtudás szükséges. Jelenlegi involúciónk abból indul ki, hogy továbbra is “feltalálunk”, hogy megpróbáljuk kitölteni a pszichológiai és kommunikációs hiányosságokat, “csökkentve a tünetet az ok orvoslása nélkül”.
A megerősítés abból adódik, hogy az ember az egyetlen olyan társasági állat, amely hajlamos fizikailag elszakadni a közösségtől, de más fajokat is integrál a családjába (kutyát, macskát stb.). Ha ez lenne a helyes irány, nem lenne indokolt az emberek közötti virtuális kapcsolatok kialakítása, és nem lenne indokolt a neurózisok megjelenése a háziállatoknál.
Ebből a leegyszerűsített és rövid pszichoszociális elemzésből összefoglalva azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a nyugati ember stresszének alapszintje olyan magas, hogy nem valószínű, hogy valaki a múltban nem szenvedett tőle, nem fog szenvedni tőle, vagy nem fog. szenved tőle a jövőben.
