Irracionalitás és lehetséges mellékhatások
Ismét egy olyan diétával állunk szemben, amely bizonyos fogalmakat a végletekig visz. Ha a közvetlen tapasztalat nem lenne elég, elegendő a történelmet megvizsgálni, hogy felfedezzük, a szélsőségesség amellett, hogy terméketlen, mindig is az egyik legrosszabb gonoszság volt, amely az emberiséget sújtja. Lássuk tehát, melyek ennek a diétának a kritikus pontjai és a fő tudományos „abszurditásai”.
Szénhidrát csökkenés
A metabolikus étrend a szénhidrátfogyasztás drasztikus csökkentését jelenti (30 gramm a teszt fázisban). Talán Di Pasquale elfelejti, hogy az emberi szervezetnek glükózra van szüksége a túléléshez.
A glükóz esszenciális szerepe azzal a ténnyel függ össze, hogy a központi idegrendszer és a vörösvértestek kizárólag a glükózt használják fel energia- anyagcseréjükhöz . Becslések szerint a minimális napi glükóz bevitel e rendszerek normális működéséhez körülbelül 180 gramm, ami jóval meghaladja az ilyen típusú étrendhez szükséges mennyiséget.
Keton testek kialakulása
Különös extrém glükózhiányos körülmények között ( hosszan tartó koplalás ) azonban a szervezet ketontesteket használ a túléléshez. Ez egy kétségbeejtő mechanizmus, amely hatékonyan támogatja az életfunkciókat, de természetesen nem mentes mellékhatásoktól ( krónikus fáradtság , hányinger, hányás , fejfájás, kóma ).
A zsírok energiahatékonysága
Ugyanannyi oxigénfogyasztás mellett a szénhidrátok nagyobb energiahozamot biztosítanak, mint a zsírok. Ebből az következik, hogy egy ilyen diétás megközelítéssel a sportteljesítmény az állóképességi ágakban súlyosan sérülne. Ha nem hiszi, kérdezzen meg egy maratoni futót, aki a 32 km-es „fal” leküzdése előtt belefut a híres „válságba”.
Magas zsír- és fehérjebevitel
A Di Pasquale szabad teret ad a magas fehérje- és lipidtartalmú sajtok és húsok fogyasztásának ( füstölt szalonna , kolbász , majonéz , vaj , tojás stb.). Másként nem is lehetne, hogy a sovány húsok fogyasztása ne érné el az anyagcsere-diéta által megszabott zsírkvótákat.
Így történt, míg mindenki azt tanácsolta, hogy korlátozzák a telített zsírokat és a transzzsírokat az érelmeszesedés és egyes rákbetegségek kockázatának csökkentése érdekében , Dr. di Pasquale-nek az a “zseniális” ötlete támadt, hogy olyan diétát tervezzenek, amelyben ezeket az anyagokat fogyasztják. magas volt….
Korlátozott rostbevitel
Az anyagcsere-diéta okozta rosthiány nyilvánvaló. A gyümölcsök és zöldségek ugyanis bizonyos mennyiségű szénhidrátot tartalmaznak, ezért nem ajánlott túllépni a fogyasztásukat. Kár, mert a rostok csökkenthetik a felesleges zsír és koleszterin okozta károkat !
Próbaidőszak és az alany akarata
Amint láttuk, a metabolikus étrend lehetővé teszi a szénhidrátok mennyiségének növelését a kezdeti adaptációs szakaszban. De hogyan érti meg az alany, hogy az általa tapasztalt tünetek elviselhetők-e, vagy a „rendellenesség” határát súrolják? Ezért fennáll annak a veszélye, hogy egy csekély akaraterővel rendelkező személy a fáradtság első jeleinél megemeli a szénhidrátkvótát, és ezzel semmissé teszi az étrend anyagcsere-feltételeit.
Továbbá a 30 gramm szénhidrát bevitelére vonatkozó tanács ebben az első időszakban nem veszi figyelembe az egyéni változékonyságokat ( súly , testösszetétel és a lipidek oxidációjának hatékonysága (alacsonyabb mozgásszegényen , mint edzetten).
Szénhidrát terhelés, inzulinláz ….
Ne feledje, hogy mindannyian korlátozott mennyiségű glikogént tudunk tárolni, és ha ezek a tartalékok telítettek, a felesleges glikogén elkerülhetetlenül zsírrá alakul.
A szervezetben elraktározható glikogén maximális szintjének durván kiszámításához csak szorozza meg testsúlyát 30-zal, és ossza el 4-gyel (egy gramm szénhidrát által termelt kalória).
Így például egy 70 kg normál testsúlyú férfi maximum 30 x 70 = 2100 Kcal-t tud tárolni, ami hozzávetőlegesen 525 gramm szénhidrátnak felel meg.
Heti két nap „bármit és mindent” evés több mint elég ahhoz, hogy telítődjön ezek a készletek. Feltételezve, hogy a kirakodási szakaszban egy alany átlagosan 50 gramm szénhidrátot fogyaszt naponta, 5 nap múlva 500 grammos hiány halmozódik fel (ha figyelembe vesszük, hogy napi szénhidrátszükséglete 150 gramm). Gyakorlatilag az 5. napon kiüríti az összes glikogénraktárát, és az ezt követő szénhidrát-utánpótlás megakadályozza a ketontestek termelését és felhasználását.
Nem lenne jobb tehát csökkenteni a szénhidrátbevitelt, mintsem teljesen eltörölni? Így legalább megkíméljük szervezetünket a haszontalan inzulin- és hormoningadozásoktól, elkerülve ennek az “őrült” metabolikus diétának minden negatív hatását.
