A kényszeres evés az egyik leggyakoribb táplálkozási zavar a felnőttek körében. A szaknyelvben „Binge eating disorder” vagy BED néven is ismert, kényszeres viselkedés jellemzi, azaz az ebben a zavarban szenvedők 2 órán belül nagy mennyiségű ételt esznek. Két pszichológussal beszélgettünk, akik elmondták, hogyan ismerjük fel a kényszeres evést, mikor kell aggódni, és mikor kell szakember segítségét kérni.
A kényszeres evés tünetei
A legtöbb ember, aki ebben a kényszeres evésnek nevezett rendellenességben szenved, túlsúlyos vagy elhízott. De lehetnek normális súlyú emberek is, akik ebben az étkezési zavarban szenvednek.
amikor a személy szokatlanul nagy mennyiségű ételt eszik egy adott idő alatt – például az illető sokat eszik mindössze 2 óra alatt;
amikor a személy úgy érzi, hogy az étkezési viselkedése kezd kicsúszni a kezéből;
amikor az illető akkor is eszik, amikor már jóllakott vagy nem éhes;
amikor a személy gyorsan eszik a falási rohamok során;
amikor az illető úgy érzi, hogy jóllakott/elégedett, kényelmetlenül jóllakott;
amikor az illető egyedül vagy titokban eszik;
amikor az illető depressziós, undorodik, szégyelli magát, bűntudatot érez vagy dühös az étkezési szokásai miatt;
amikor az illető gyakran diétázik, valószínűleg sikertelenül – azaz nem következik be fogyás.
A kényszeres étkezési szindrómában szenvedők profilja:
A pszichológusok elmagyarázzák, hogy a falási rendellenesség egy olyan állapot, amely leginkább a tinédzserek körében fordul elő, akik – valamilyen okból kifolyólag – nem fogadják el testképüket és testalkatukat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a felnőttek nem eshetnek bele a kényszeres evés csapdájába.
„Az alacsony önbecsüléssel rendelkező depressziós emberek hajlamosak a falásrohamokra, hogy elfedjék vagy elnyomják az érzelmi üresség, az értéktelenség és az önértékelés hiányának érzését. A túlevés tehát olyan szimbolikus viselkedésnek tekinthető, amely a mások iránti szeretet hiányát jelzi. Ez egy segélykiáltás. A falási rohamok gyakran a fel nem ismert depresszió vagy az élet nagy részétől (munka, kapcsolatok, egészség) való elbátortalanodás tünete” – mondta Luciana Grosu klinikai pszichológus.
A pszichológusok szerint a munkahelyi túlhajszoltságban szenvedő embereknél is előfordulhat az a zavar, amely a falásrohamokra „késztet” bennünket.
„Gyakran az illető önbüntetés vágyát is kifejezi egy diéta vagy egy romantikus vagy társas kapcsolat kudarca miatt. A falási rohamok különösen gyakoriak a tizenéves lányok körében, akik valamilyen okból kifolyólag nem fogadják el testképüket és testalkatukat. A probléma azonban a túlstimulált munkavállalóknál, más mentális zavarokban szenvedőknél vagy elszigetelt/magányos embereknél is előfordulhat” – mondja Luciana Grosu klinikai pszichológus.
Hogyan különbözik a falásrohamok szindróma más étkezési zavaroktól?
A bulimiában szenvedő személyektől eltérően, a falási rohamot szenvedő személy a falási roham szindrómában szenvedő személy az elfogyasztott többletkalóriákat NEM kompenzálja önhánytatással, hashajtással vagy túlzott testmozgással.
Sőt, az illető akár diétázni is megpróbálhat, vagy megpróbálhat normális időben normális ételeket enni. Az étrendjük korlátozása azonban egyszerűen még több evési kényszeres epizódhoz vezethet.
Továbbá a falásrohamok súlyosságát az határozza meg, hogy egy héten belül milyen gyakran fordulnak elő ezek az epizódok.
A pszichológusok szerint a BED – „falási zavar” – diagnosztizálásához a DSM-5-ben egy sor jól meghatározott kritériumot kell megvizsgálni. Ez a Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvének ötödik kiadása, amely a pszichológiai zavarok diagnosztizálásának hivatalos szabványa.
„A fő tünet a kényszeres evés visszatérő epizódjai (hetente legalább egyszer, legalább 3 hónapon keresztül). Az ilyen epizódok során az egyén viszonylag rövid idő alatt (például 1-2 óra alatt) olyan mennyiségű ételt fogyaszt el, amelyet a legtöbb ember túlzottnak tartana, úgy érzi, hogy nem tudja kontrollálni az étkezési viselkedését, és emiatt kifejezetten kellemetlen érzéseket érez.
A BED-ben szenvedők hajlamosak lehetnek arra is, hogy nagyon gyorsan egyenek, és étkezéskor kerüljék mások társaságát (szégyenérzet vagy zavartság miatt), nagy mennyiségű ételt egyenek, amikor nem éhesek, vagy amíg el nem érik a fizikailag kellemetlen telítettségi szintet. A bűntudat, a szégyen, az undor intenzív érzései is jelentkezhetnek” – magyarázta Alexandra Ciucu, tapasztalati pszichológus tanácsadó.
Azt is elmondja, hogy a bulimiával ellentétben ezeket az epizódokat nem kísérik kompenzációs viselkedések – például önhánytatás -.
A kényszeres evés szindróma okai még mindig ismeretlenek.
A pszichológusok szerint a szakirodalomban nincs konszenzus a falási zavar (BED) okairól.
„Más étkezési zavarokhoz (anorexia, bulimia) hasonlóan a BED tünetei közvetve, leplezett módon fejeznek ki mélyebb érzelmi szorongást, amelynek az érintett személy néha nincs is tudatában. Amikor túlfogyasztjuk magunkat, olyan, mintha egy belső ürességet próbálnánk betölteni az étellel, a szeretet, az elégedettség, az értelem és a beteljesülés hiányát. Az étel iránti igény a szeretet iránti igény (az érzelmi „táplálékunk”) tudattalan metaforája” – mondja Alexandra Ciucu pszichológus.
Több BED vagy kényszeres evés szindróma korrelál a depresszióval és az önértékelési zavarokkal.
„Egyes tanulmányok azt mutatják, hogy genetikai hajlam lehet e rendellenesség kialakulására. A BED kialakulását kiválthatja egy nagyon szigorú diétás időszak is, sok nélkülözéssel, a szervezet pedig túlzott ételfogyasztással próbálja kompenzálni ezeket a megszorításokat” – magyarázza Alexandra Ciucu, tapasztalati pszichológus-tanácsadó.
Mikor kell orvoshoz fordulni segítségért?
Bár nehéz elhinni, ez egy olyan állapot, amelyet nem szabad a véletlenre bízni. Ha a kényszeres evés bármelyik tünetét észleli, mielőbb forduljon szakorvosi segítségért. A kényszeres evés általában nem javul vagy „múlik el” magától. Ráadásul, ha nem kezelik, az idő előrehaladtával rosszabbodhat.
„Ha felmerül a gyanú, hogy esetleg étkezési zavarban szenvedünk, fontos, hogy ne magunk állítsunk fel diagnózist, hanem forduljunk pszichológushoz vagy pszichiáterhez, aki fel tudja mérni a problémát, és megfelelő kezelést (pszichoterápia, gyógyszeres vagy gyógyszeres kezeléssel vagy anélkül) tud felírni” – zárta Alexandra Ciucu tapasztalati pszichológus.
Beszéljen háziorvosával vagy más szakemberrel a kényszeres evésről, az észlelt tünetekről és arról, hogyan érzi magát. Ha szkeptikus a kezelés igénybevételével kapcsolatban, beszéljen valakivel, akiben megbízik, és mondja el neki, min megy keresztül. Egy barát, szeretted, mentor vagy pszichológus segíthet megtenni az első lépéseket a kényszeres evés kezelése felé. Források: